Schopper család

Álmos magyar fejedelem

Álmos vezér (*? – †kb. 895) a honfoglalás előtti magyarok egyik vezetője volt, Árpád fejedelem apja. A hét honfoglaló vezér egyike. A krónikás hagyomány egy része szerint apja Előd, más része szerint Ügyek volt. Álmos nevét Anonymus Almus, Bíborbanszületett Konstantin pedig Almucs (középgörög nyelven Almoutz) alakban hagyományozta ránk. Ez a név a sztyeppén gyakori lehetett, mert az egyik volgai bolgár uralkodót Almis ibn Selkejnek hívták. Álmos Anonymus szerint Egyek/Ügyek és Emese fiaként született, más magyar krónikák szerint Ügek unokájaként és Előd fiaként. Egyek nevének jelentése: „ős”, Emeséé „anyácska”; így ezek minden bizonnyal nem a valódi neveik voltak, csak a későbbi feljegyzések említik így őket. A legenda szerint Álmos onnan kapta a nevét, hogy anyját, Emesét álmában termékenyítette meg a turulmadár, és megjósolta, hogy a születendő gyermek királyok őse lesz. Születési dátumáról egyetlen információ Anonymus Gesta Hungarorumában olvasható, eszerint 819-ben született. Anonymus más évszámaihoz hasonlóan ez is megkérdőjelezhető. Nem lépett Pannónia földjére, a honfoglalás előtt vagy legalábbis annak kezdetén meghalt. Nem tudni, hogy a születéséről és a haláláról szóló mondákat milyen mértékben befolyásolták az országban később elterjedt keresztény történetek, azaz Jézus fogantatása és Mózes halála. Egyes feltételezések Álmos halálát a kazár fejedelemöléshez hasonló szokásra vezetik vissza, a besenyőktől elszenvedett vereséggel, vagy a kiszabott uralkodási idő leteltével magyarázva. Mások szerint Álmost feláldozták, hogy ereje átszálljon fiába. A honfoglalás előtti arab források szerint Magyarországon szakrális kettős fejedelemség volt, akár a kazároknál, ahol a szakrális főkirály - kazár kagán és a magyar kende nem vett részt a napi ügyek intézésében, az ő léte őrködött népe sorsa felett, s mellette a hadvezér - a magyar dzsila, azaz gyula vitte a napi ügyeket, vezette a hadsereget. Egyes feltevések Álmosnak, mások Kurszán fejedelemnek tanúsítanak ilyen szerepet, amelyek természetesen kizárják egymást, hacsak nem Kurszán Álmos fia és Árpád bátyja nem volt, amit a későbbi Árpád-házi hagyomány eltitkolt, mert jogtalan utódlást mutatott volna, hiszen Kurszán utódai léteztek később is, mint a nemesi Kartal nemzetség. Ugyanakkor 948-ban Bulcsú harka vezetésével küldöttség járt Bíborbanszületett Konstantin udvarában, amelyik beszámolt a császárnak a magyarok fejedelmeiről, és ebben akkor szó sem volt szakrális fejedelemségről. Fejedelmet (arkhón), gyulát és harkát említ Bulcsú Konstantinnak, sőt Konstantin azt is írja, hogy „Ez előtt az Árpád előtt a türköknek más fejedelmük sohasem volt…”, ami elég valószínűtlen, inkább valami illegitimitás eltitkolásáról van szó.

Árpád nagyfejedelem

Árpád nagyfejedelem (*kb. 845 – †907 július eleje) a honfoglalás idején – melynek során a magyarok Etelközből a Kárpát-medencébe települtek – a magyar törzsszövetség nagyfejedelme volt. Tőle származnak az Árpád-ház uralkodói, akik halálát követően négy évszázadon át uralkodtak Magyarországon. Arab források arról írnak, hogy a magyaroknál a honfoglalás előtt valamikor létezett a kettős fejedelemség intézménye, ami hasonlított a kazárok szakrális kettős királyságára. Eszerint a magyar kende és gyula hasonló viszonyban voltak, mint a kazár kagán és kagán-bég. Vitatott azonban, hogy ez a rendszer meddig élt, fennállt-e a honfoglalás idején. Biztosan annyit tudunk, hogy Álmos vezér gyermeke volt, a honfoglalás idején, 895-ben középkorú férfi, akinek fia, Liüntika már önállóan hadsereget vezetett. Árpád még Álmos életében a törzsszövetség vezetője, nagyfejedelem lett. Erről Bíborbanszületett Konstantin császár tudósít bennünket, akinél 948 körül magyar küldöttség járt Bulcsú vezér vezetésével, aki mindezt elmondta neki. A küldöttség tagja volt Árpád egyik dédunokája, Tormás is. Bulcsú szerint Árpád fejedelemmé választása 55 évvel korábban történt, ami a 893 körüli választást jelenthet. Árpád törzsszövetségbeli pozíciója vitatott, mivel Konstantin sem nála, sem utódainál nem említi a méltóságnév magyar fordítását. Györffy György szerint a gyula tisztséget viselte, majd Kurszán kende Fischa menti meggyilkolása után (904) magához ragadta annak rangját, így jött létre a „nagyfejedelem” tisztsége, míg a gyula rangot más törzsfő – Györffy szerint Tétény – kapta meg csökkent hatáskörrel. Kristó Gyula szerint Árpád a kende tisztséget viselte, s mint ilyen, nem játszott tényleges szerepet a honfoglalás harcaiban, ez inkább a gyula tiszte volt. A középiskolai tankönyvek az első verziót tartalmazzák.

Zolta fejedelem

Zolta (*896 – †949)más néven Solt, Zsolt vagy Zoltán, Árpád legkisebb fia volt azok közül, akiknek nevét a krónikák megőrizték. A későbbi krónikák szerint nagyfejedelemként ő volt Árpád utóda, azonban ez nagy valószínűséggel nem igaz. Azért gondolták ezt a későbbi krónikások, mert fia, Taksony magyar fejedelem lett, és a későbbi primogenitúra elv alapján akkor „nyilvánvalóan” Zoltának is annak kellett lennie. Zolta fia a későbbi Taksony fejedelem volt, akinek fia volt Géza fejedelem, az ő fia pedig Vajk, a későbbi I. István király. Mivel István 997 körül lépett érett ifjúkorba, Györffy György szerint – aki 28 évet számol egy generációra – Géza 969 körül, Taksony 941 körül, Zolta pedig 913. körül lehetett érett ifjú, ezután házasodhattak meg, majd születhetett az első utóduk. Taksony valószínűleg 955, az augsburgi csata után került a nagyfejedelmi székbe, s ezután valamennyi Árpád-házi nagyfejedelem és király az ő utóda volt. Györffy György a magyar helynevek vizsgálata alapján arra a következtetésre jutott, hogy Árpád életében, Pannónia elfoglalása (900) után, Zolta szállásterülete a Duna bal partja volt, a mai Solttól délre a későbbi Bodrog vármegye területéig. Ő azt feltételezi, hogy ekkor a négy, még élő Árpád-fi nyári szállásai a Duna két partján, Kalocsa–Tolna környékén voltak, Zoltáé a mai Solton. Zolta téli szállása pedig délen, a mai Vajdaság területén.

Taksony fejedelem

Taksony fejedelem (*kb. 931 – †971)(latinul Toxun, Taxis, Τάξις) Árpád-házi magyar fejedelem a 10. század közepén, Zolta fejedelem fia, Árpád nagyfejedelem unokája. Születésének, halálának és uralkodásának pontos ideje bizonytalan. Anonymus krónikája szerint Anno Domini 931-ben született. Pontosnak tekintett információnk van azonban arról, hogy Taksony a kalandozó hadjáratok idején, 947-ben egy itáliai hadjáratot vezetett. Ez inkább azt valószínűsíti, hogy 931-nél lényegesen korábban születhetett. Halálát a 960-972 közötti évek valamelyikére szokás tenni. Anonymus szerint „Zolta vezér fiának, Taksonynak feleséget hozott a kunok földjéről”. A kun népnév azonban a 10. században még nem volt használatos, így Taksonynak valamilyen keleti népből származó (kazár, besenyő, vagy volgai bolgár) felesége lehetett. A hagyomány két fiúgyermekük – Géza és öccse Mihály – nevét örökítette meg. Géza Taksony után nagyfejedelem lett. Mihály életének körülményeiről semmit nem tudunk, azonban Szent Istvánon kívül Árpád-házi királyaink szinte mindegyike Mihály leszármazottja volt. Amennyiben helytálló az a feltételezés, hogy Árpád halála után a főhatalom az Árpád nemzetség egyes ágai között öröklődött, akkor a legfiatalabb Árpád-fiútól származó Taksony halála után a nagyfejedelmi címnek át kellett volna kerülni a legidősebb fiú (Tarkacsu) ágára. Ez nem így történt, ezért feltételezni szokták, hogy Taksony volt az első, aki ezt az örökösödési szabályt megszegte és az a híradás, hogy Géza kezét „embervér szennyezte be”, az ennek következtében kitört belháborúkra utalhat. Szintén feltételezés az, hogy Géza és Taksony között a hatalomváltás a 970-es évek elején történt. Az időpont felső határát az adja, hogy 973 húsvétján a quedlinburgi birodalmi gyűlésen már Géza nagyfejedelem követei vettek részt. A Váradi Krónika szerint azonban Géza nagyfejedelem „az úr megtestesülésének 963. évében […] az Isten utáni tisztelet gyarapodásáról kezdett gondolkodni.”. Ezt a hírt megerősíti az a forrás, amely szerint a pápa 963-ban Zacheus személyében térítőpüspököt szentelt a magyarok számára. Ezek a híradások inkább arra engednek következtetni, hogy Taksony nagyfejedelemsége már a 960-as évek első felében véget ért.

Mihály herceg

Taksony fejedelem fia, Géza fejedelem öccse, a megvakított Vazul apja. Mihály 972-ben keresztelkedett meg bátyjával, Gézával együtt, aki az István nevet kapta a keresztégben. A keresztelő szertartást az I. Ottó német-római császár által küldött Prunward Sankt Gallen-i szerzetes, mint térítőpüspök végezte, miután Géza üzent a császárnak, hogy át kíván térni. A fejedelem–herceg páros keresztnevei jelképesek, a Sztefanosz „megkoszorúzott”-at jelent, azaz királyra jellemző név, a karddal ábrázolt Mihály pedig duxra, hercegre. Két fia született, Vazul és Szár László akiknek életkora alapján 980 körülre tehető házassága. Fiait a görögkeleti egyházban szokásos – Vaszilij, Vladiszláv – nevekre keresztelte. A Vaszilij Szent Vazul kultusza alapján terjedt el, de Vladiszláv is gyakori név volt Sámuel bolgár cár családjában. Elképzelhető tehát, hogy Mihály felesége egy bolgár hercegnő volt, s a házasság a magyar-bolgár szövetséget pecsételte meg. Mihály szálláshelyeinek meghatározását megnehezíti, hogy nem ismerjük pogány nevét – mint pl. Szent István esetében a Vajkot –, csak amit a keresztségben kapott. A helyneveket a nép viszont ekkor még a pogány név után adta. Mihály utódai, a Péter utáni Árpád-házi királyok gyakran adtak 10. századi Árpád-házi nevet utódaiknak, mint pl. Levente, Géza, Álmos. Mihály néve viszont egy sem akad, míg Géza kettő is, ami azért is furcsa, mert Mihály a felmenőjük volt, Géza nem. A valószínűség amellett szól, hogy az utódok között kellett lennie a Mihály pogány nevét viselőknek is. Megvizsgálva azon területek – pl. a dukátus – helyneveit, ahol Géza is és Koppány is birtokos volt, a velük közeli időben birtokló Mihály neve után kutatva, Györffy Györgynek feltűnt a Béla név a Koppány és Décs/Gyécsa helynevek között. A Béla név egyébként látszólag előzmény nélkül lett a legnépszerűbb név az Árpád-házi királyok között, és már korábban is felvetették azt a lehetőséget, hogy Mihály pogány neve Béla volt, amely egyébként a bojla méltóságnévből ered. Mihály még Géza életében meghalt, fiai pedig gyerekek voltak, ezért nem okoztak gondot Géza utódlásakor fiának, Istvánnak.

Vazul

Vazul (*kb. 990 – †1037)magyar herceg, Mihály herceg fia, Taksony fejedelem unokája. Imre herceg halála után István megvakíttatta, fiait pedig száműzte. Aba Sámuel és Péter uralkodása után azonban az ő utódai ültek a magyar trónon az Árpád-ház kihalásáig. Géza fejedelem öccsének, Mihálynak a fia, azaz I. István unokatestvére volt. Egy Tátony nemzetségbeli nőt vett feleségül. Három fia volt, András, Béla és Levente, Andrásból és Bélából később király lett. Anonymus, Kézai Simon és a 14. századi krónikakompozíció tévesen és tendenciózusan azt állítják, hogy említett fiai testvérének, Szár Lászlónak a fiai voltak. A korai krónikák, így a Zágrábi krónika, a Váradi rövid krónika és az ősgeszta még Vazul fiainak mondja a három herceget, csak a 12. században cserélte ki egy krónikaíró Vazult Szár Lászlóra. Szent István fiának, Imre hercegnek a halála után igényt tarthatott a trónra. Kézai és a krónikakompozíció szerint István először őt is jelölte, azonban Gizella királyné nyomására Orseolo Péter – Géza leányági unokája – kedvéért később mégis mellőzte. Vazul nem akarta elismerni Pétert a trón örököséül, István kisebbik legendája szerint részt vett egy összeesküvésben, ezért őt István elfogatta, és Nyitrán őriztette. Végül, hogy az uralkodásra alkalmatlanná tegye, szemeit kitolatta, fiait pedig száműzette. A krónikák azonban egyöntetűen megegyeznek abban, hogy a megvakítás Gizella királyné parancsára történt. A 14. századi krónikakompozíció szerint fülébe ólmot öntöttek, de ennek hitelét sokan kétségbe vonják, ami azonban ettől még lehet a szent király mentegetése. Vazulról megvakíttatása után többé nincs szó. A történészek feltételezik, hogy belehalt a műveletbe, vagy annak következményeibe.

I. Béla magyar király

I. Béla (*1016. Dévény vidéke – †1063. szeptember 11. Dömös; Árpád-házi magyar király 1060–1063 között) születésének éve ismeretlen; történeti emlékeink akkor említik először, mikor testvéreivel, Endrével és Leventével külföldre menekült. Menekvésének okait és körülményeit ismerjük. A krónika szerint Vazul megvakítása miatt menekültek el. Krónikáink szerint Péter herceg utat akarván magának nyitni a magyar trónra, a három herceg élete ellen tört. I. István élete végső éveiben unokaöccseit nem tudta megvédeni, azt ajánlotta tehát nekik, hogy meneküljenek, s a kedvezőbb időket külföldön várják be. Béla herceg párviadala egy pomerániai vitézzel. A hercegek Csehországba menekültek, ahol Ulrik herceg udvarában szíves fogadtatásban részesültek. Itt II. Mieszko bujdosó lengyel fejedelemmel találkoztak, kit – miután országát visszaszerezte – Lengyelországba kísértek. Béla jelentékeny szolgálatot tett ennek a fejedelemnek. A pomerániaiak ellen viselt háborúban a lengyel hadak élére állt és fényes győzelmet vívott ki. Jutalmul a lengyel fejedelem leányának, Richezának kezét nyerte. Amikor 1063-ban IV. Henrik császár gyámjai előkészületeket tettek a Német-római Birodalomba menekült Salamon igényeinek támogatására, Béla megelőzte őket és Ausztriába küldte seregeit, a vállalkozás azonban sikertelen volt. A király a várható német támadás miatt Dömösre hívott össze országgyűlést. A Képes krónika tanúsága szerint a király alatt beomlott a trónja, és súlyosan megsebesítette. A sebesült uralkodót nyugatra vonuló csapatai után szállították, de Dévény környékén belehalt sérülésébe. Az általa alapított szekszárdi apátságban temették el.

Adolf német király

Nassaui Adolf (*kb.1250-1255 – †1298. július 2., Göllheim) németül Adolf von Nassau, 1292-től a német királyi cím viselője. A nassaui grófi család tagja. Nassaui Adolf a II. Vencel cseh király és a Habsburg-ház közötti hatalmi vetélkedésnek köszönhette trónralépését. A német fejedelmek I. Habsburg Rudolf fia, Albert helyett Adolfot választották annak reményében, hogy a jelentéktelennek tartott grófi családból választott császár mellett nemesi hatalmuk erősödhet. Adolf megválasztásakor nem rendelkezett sem katonai, sem politikai hatalommal. Megválasztását azonban Siegfried kölni érsek javaslatára II. Vencel cseh király az általa vezetett katonai szövetséggel támogatta, melynek tagja volt Csehország, Szászország, valamint Brandenburg. Az érsek választása azért esett Adolfra, mert annak birtokai a Lahn folyó környékén épp a Habsburg terjeszkedés útját állták Köln irányába. Amikor Adolf megszerezte Türingia és Meissen vidékeit, megsértette a mainzi érsek érdekeit. Ezt követően viszonya megromlott a cseh Vencellel is, aki Habsburg-hívek tanácsára Albert oldalára állt (ld. bécsi egyezség, 1298), majd seregeik Göllheim mellett megütköztek Adolf seregeivel, aki a csatában életét vesztette.

Johann Georg Schopper

Johann Georg Schopper (*1726. Dec. 16. – †1777. Jan. 20.)családunk magyarországi megalapítója. Hinterweidenthalban született. Apja Anton Schopper (*1697 - †1739) takács, anyja Maria Sophia Müller (*1700 - †1775) volt. Nagyapja Johann Conrad Schopper (*1665 - †1728). Testvérei: Maria Elisabeth (*1725) Johannes (*1725 - †1775) Maria Barbara (*1729 - †1790) Georg Heinrich (*1730 - †1748) Maria Katharina (*1732) Maria Martha (*1738) Úgy tűnik, hogy egyedül ő települt át Magyarországra a családjából

Contact

• Twitter
• Facebook
• Instagram
• GitHub

Elements

i = 0;

while (!deck.isInOrder()) {
    print 'Iteration ' + i;
    deck.shuffle();
    i++;
}

print 'It took ' + i + ' iterations to sort the deck.';