Schopper család

IV. Ince pápa

Sinibaldo Fieschi néven született Genovában. A liguriai Lavagna grófi családjának legifjabb sarja kiváló neveltetésben részesült. Bolognában és Pármában tanult, és csakhamar az egyik legelismertebb kánonjogász lett a kontinensen. Iskolavárosaiba idő múltán visszatért, és Pármában kanonok lett, majd Bolognában az egyházjog professzora. 1226-ban a krónikák a pápai kúria egyik bírájaként említik. 1227. szeptember 23-án IX. Gergely a San Lorenzo in Lucina-templom bíborosává szentelte fel presbiteri rangon, majd 1228. július 28-án Róma alkancellári tisztjét is betölthette. 1235-ben Albenga püspökévé szentelték fel, és ezzel a klérus egyik legbefolyásosabb személyiségévé vált. Kiváló jogi ismeretei miatt a szintén jelentős jogász hírében álló IX. Gergely pápa bizalmasa és tanácsadója is volt. A közeli barátság egyben hivatalok betöltését is jelentette. Észak-Itália pápai legátusaként többször is igyekezett rábeszélni a pápával való szövetségre Toszkánát és Lombardiát. Amikor rövid uralkodás után elődje, IV. Celesztin meghalt, a bíborosok kollégiuma igen nehéz helyzetbe került. Az egyházi átok alatt álló II. Frigyes császár jelentős haderő élén az örök város közelében táborozott, arra várva, hogy az egyház végre egy olyan főt választ magának, akivel megértik majd egymást. A megfélemlített bíborosok azonban nem akarták voksukat a császár óhajára leadni, ezért a kollégium titokban elmenekült Rómából Anagniba. Az egy év, hét hónap és tizenöt napon át tartó huzavona végül 1243. június 25-én eredménnyel járt. A császári nyomás alól felszabadult bíborosok egyöntetűen Sinibaldo bíborost választották meg a trónra. A ghibellinnek, azaz császárpártinak ismert bíborostól az egyház okos békét várt II. Frigyes birodalmával. Sinibaldo koronázása után felvette a IV. Ince nevet, amellyel, mint utólag kiderült, III. Ince pápa uralkodásának elveire akart visszautalni.

Gertrudis királyné

Gertrudis ellen elkövetett merénylet történetét meséli el a BÁNK BÁN. Ha nincs Katona József, talán Ő is csak egy lenne a nemesi őseink közül, de így az egyik leghíresebb, hiszen mindenkinek kötelező olvasmány volt. Ő II. András első felesége, IV. Bertold merániai herceg lánya és Rochlitzi Ágnes legfiatalabb lánya. Nővére, Merániai Ágnes híres szépség, és II. Fülöp Ágost francia királyhoz ment feleségül. Másik nővére Sziléziai Szent Hedvig. Legfiatalabb öccse, Berthold kalocsai érsek lett. Két másik testvére, Eckbert bambergi püspök és Henrik isztriai gróf 1208-ban Magyarországra jöttek, mert meggyanúsították őket, hogy közük volt Fülöp német király meggyilkolásához. II. András és Gertrudis 1203 előtt házasodtak össze. Az ő gyermekük volt a későbbi IV. Béla és Szent Erzsébet. A magyar főnemesek egy csoportja (Péter ispán, Kacsics nembeli Simon és Bánk veje, Simon) összeesküvést szőtt ellene, mivel a király előnyben részesítette a királyné rokonságát a magyarokkal szemben. II. András halicsi hadjárata alatt a főurak egy csoportja egy udvari vadászat alkalmával, amelyet a pilisi erdőben tartottak, merényletet követtek el Gertrudis ellen. II. András szeretett feleségét halála helyszínének közelében, a pilisi cisztercita kolostorban, díszes szarkofágban temette el. A török háborúk idején elpusztult kolostor romjai a mai Pilisszentkereszt területén vannak, a gótikus síremlék maradványai a Magyar Nemzeti Galériában láthatóak.

Martell Károly

A Karoling dinasztia irányította a Frank Birodalmat és utódállamait a 8.-tól a 10. századig. Az uralkodóház nevét Martell Károlyról (Karl Martell) kapta. Legnagyobb alakja Nagy Károly (Karl der Grosse) volt, akit 800-ban III. Leó pápa a Szent Római Birodalom császárává koronázott.

Karl Martell (686. augusztus 23. – Quierzy (Aisne), 741. október 21./22.) a Frank Királyság teljhatalmú majordomusa, a Karoling-dinasztia névadója volt. Nevéhez fűződik az arabok nyugat-európai előretörésének megállítása a 732-es poitiers-i csatában. Ragadványneve, melyet számos sikeres hadjáratával érdemelt ki, a latin martellus (= kalapács/pöröly) szóból ered. Apja az austrasiai királyságot Neustria felett győzelemre vezető Herstali Pippin majordomus volt, édesanyja, Alpaïde de Bruyères, azonban nem volt Pippin törvényes asszonya. Így történt, hogy amikor Pippin 714-ben meghalt, felesége, Plectrude szembeszállt egyetlen életben maradt gyermeke, Károly örökösi igényével, és inkább saját, korábban elhunyt fiának, II. Grimoald hajdani burgundiai és neustriai majordomusnak a fiát, a hatéves Theudoaldot támogatta. Károlyt a kölni börtönbe záratta, ezzel Austrasia felől biztosította magát. 715-ben azonban Plectrude és unokájának hadserege vereséget szenvedett a Ragenfrid vezette neustriai lázadóktól Compiègne mellett. A III. Dagobert és 715-től kezdve II. Chilperich által támogatott Ragenfrid egészen a Maas (Meuse) folyóig előretört. Austrasia nemessége a börtönéből kiszabadult Károlyt tette meg majordomusszá. Ragenfrid a betörő fríz uralkodóval, Radboddal szövetkezve 716-ban a még mindig Plectrude által tartott Köln mellett megfutamította ellenfele csekély létszámú és felkészületlen hadait, majd az anyakirálynét és Theudoaldot kényszerítette megadásra. Ezt követően azonban fordult a hadiszerencse: megfelelően felkészülve az Eifelből visszatérő Károly 716-ban Amblève mellett szétszórta ellenségei hadát. 717. március 21-én Vincy mellett is győztek az austrasiai hadak. II. Chilperich és majordomusa Párizsba menekült, Károly pedig saját királyt nevezett ki IV. Chlothar személyében. 718-ban Soissons mellett végleg vereséget szenvedtek az immár Odo aquitániai herceg által támogatott ellenfelei. Végül az aquitániai herceg, Ragenfridhez hasonlóan, békét kötött Károllyal, aki minden ellenfelének megkegyelmezett. 718-tól Martell Károly lett minden frank királyság majordomusa. 720-ban meghalt IV. Chlothar, és utódjául Károly a kiskorú IV. Theuderichet tette királlyá. Theuderich 737-es halálát követően a majordomus nem nevezett ki maga mellé újabb koronás főt. Bár majordomusként adott ki rendeleteket, gyakorlatilag semmiféle hatalom nem korlátozta. Sokatmondó, hogy amikor III. Gergely pápa segítséget kért tőle a longobárdok ellen, subregulus (alkirály) névvel illette Károlyt, aki egyébként nem vonult szövetségese ellen. Károly nem félt elkobozni egyházi birtokokat sem, ha továbbadományozásukkal növelhette lovagseregét. (Károly a benefícium-rendszer következetes alkalmazója volt: a birtokokat feltételes használatra adta katonai szolgálat fejében katonáinak.) Ezzel kivívta a katolikus egyház haragját, de Szent Bonifác személyében hathatós védnökre talált, aki meg tudta értetni a pápasággal, hogy az egyházi javakat a kereszténység védelmére fogják felhasználni. Jutalmul a majordomus az általa megszervezett mainzi érsekség élére tette Bonifácot, és alárendelte neki a négy, újonnan kreált bajor egyházmegyét is (Salzburg, Regensburg, Freising és Passau). 741-es halálakor mintegy uralkodóként osztotta fel „országát” fiai, a Neustriát megkapó Kis Pippin és az Austrasia élére helyezett Karlmann között. Utóbbi később kolostorba vonult, Pipin pedig leváltotta az utolsó Meroving uralkodót, és királyi dinasztiává tette a Karolingok családját.

Kis Pippin

III. Pipin Jupille-ben született, a mai Belgium területén található Liège város közelében. Apja Martell Károly, a Frank Birodalom teljhatalmú majordomusa. Apja 741-ben bekövetkezett halálakor felosztotta a frank birodalmat két fia között: az idősebb, mélyen vallásos Karlmann lett Austrasia majordomusa. Öccse, Pippin Neustrasia majordomusa cimet kapta, illetve Burgundia, Provence, Metz és Trier ura lett. Károly második, Swanhilde-vel kötött házasságából származó fiát, Grifo-t a két féltestvére egy kolostorba záratta és kisemmizte. Hatalmuk szimbolikus kifejezéseként a két testvér 743-ban a trónra ültette az utolsó Meroving-királyt, III. Childeric-et, miután a trón az előző Meroving uralkodó, IV. Theuderic halála után üresen maradt. 745-ben Pippin kisajátította magának Alemanniát és Karlmann 747-ben visszavonult egy kolostorba, ezzel Pippin lett a Frank Birodalom egyeduralkodója, dux et princeps Francorum. Féltestvére, Grifo, körülbelül ebben az időben megszökött fogságából és Bajorföldre, Odilo bajor herceg udvarába menekült (Odilo felesége, Hiltrude, Pippin nővére volt). Odilo kénytelen volt elismerni a frankok fennhatóságát, 748-ban meghalt, és Grifo megpróbálta magának megszerezni a bajor trónt. Pippin ekkor megszállta a bajor hercegséget és fennhatósága alatt Odilo csecsemő fiát, III. Taszilót ültette a hercegi trónra. III. Pipin a teljhatalom megszerzését követően megelégelte, hogy a névleges hatalom a még mindig a Meroving-király kezében van, és elhatározta, hogy kezébe kaparintja a frank uralkodói címet. III. Childerich eltávolításához a keresztény egyház fejével, I. Zakariás pápával lépett szövetségre. A pápa számára azért volt fontos a III. Pipinnel kötött szövetség, mert Rómát a longobárdok folyamatos támadásai fenyegették, és így égető szüksége volt egy erős hadsereg támogatására, az ostromlók elűzéséhez. Erre a támogatásra III. Pipin ígéretet tett a pápának és ezért „csupán” annyit kért, hogy Istentől kapott hatalmával járuljon hozzá megkoronázásához, és III. Childerich eltávolításához. A szövetség 751 –ben tehát megköttetett, és ugyanezen évben III. Pipin és I. Zakariás pápa megfosztotta trónjától Childeric-et és III. Pipin "Kis" Pippin néven (Pepin "le Bref") a frankok királya lett. A legenda szerint az alku megszületésekor Pippin megkérdezte a pápát, hogy mi a helyesebb, ha a királyi hatalom azé, aki a címet viseli, vagy azé, aki a tényleges döntéseket hozza? A pápa válaszában azt felelte, hogy a de facto hatalom fontosabb, mint a de jure hatalom. A pápa támogatását maga mögött tudva összehívta a frank nemesek gyűlését és 751 novemberében Zakariás pápa jóváhagyásával Soissons-ban Szent Bonifác mainzi érsek felszentelte. Pippin hatalmát és tekintélyét jól szemlélteti, hogy a következő pápa, II. István egészen Párizsig utazott, és ott 754. július 28-án egy káprázatos ceremónia keretében, a Saint Denis székesegyházban felszentelte, a "patricius Romanorum" (a rómaiak patríciusa) címet adományozta neki és segítségét kérte a lombardok ellen. Ugyanekkor szentelték fel Pippin két fiát, a későbbi Nagy Károlyt és Karlmannt is. Pippin király első cselekedete volt, hogy hadat indított Aistulf lombárd király ellen, aki rendszeresen betört a ducatus Romanum területére. Győzelme után arra kényszerítette Aistulfot, hogy visszaadja a pápának a korábban elfoglalt birtokokat és elismerje a pápa önállóságát (ezzel megfizetve a királyi cím elnyerése során biztosított pápai támogatást), illetve megerősítette a pápát Ravenna és Pentapolis város birtokában - ezzel hivatalosan is megalakítva a Pápai Államot.

Nagy Károly

l. (Nagy) Károly (742. április 02. – 814. január 28.) Kis Pippin és Laoni Bertrada (720-783. július 12.) gyermeke, édestestvérei Karlmann és Gisela. Pippin halálakor a Frank Birodalmat felosztották Károly és Karlmann között. Károly kapta a birodalom tenger felőli részét. Név szerint Neusztriát, nyugat Aquitániát és Austrasia északi részét, míg Karlmann kapta az alsó részt, dél Austrasiát, Septimaniát, kelet Aquitániát, Burgundiát, Provencet és Svábföldet. Nagy Károly uralkodása a 800. év környékén érte el a tetőpontját. 799-ben III. Leó pápának gondja támadt a rómaiakkal, akik megpróbálták kiszúrni a szemét és kivágni a nyelvét.Lemondatták és kolostorba zárták. Nagy Károly, Yorki Alcuin javaslatára, elutasította a lemondatás elfogadását. 800 novemberében Rómába utazott és egy gyűlést tartott december 1-jén. December 23-án Leó ártatlansági esküt tett. A karácsonyi misén (december 25.) Károly letérdelt az oltár elé és a pápa a fejére helyezve a koronát Imperator Romanorumá („a rómaiak császárává”) koronázta a Szent Péter-bazilikában. Ezzel a pápa kísérletet tett hogy átvegye az irányítást Károly felett Konstantinápolytól. A Nagy Károly által kiépített államszervezet nemcsak túlélte a birodalom későbbi szétesését, de alapja lett a kialakuló, jóval kevésbé központosított, de a későbbi fejlődést lehetővé tévő feudális királyi hatalom létrejöttének. Az uralkodása alatt egységesített és írásba foglalt, az alattvalók életét szabályozó jogrend évszázadokig szolgált az egykori császárság romjain osztozó államok működésének alapjául. A Nagy Károly által bevezetett egységes pénzrendszer fellendítette a térség kereskedelmét, továbbá az európai államok pénzverésének mintául szolgált egészen az Újkorig. A tűzzel-vassal végzett térítő munka eredményeképpen birodalma egykori területein végleg megszilárdult a nyugati kereszténység egyeduralma, hogy aztán a peremvidékekre is kiterjedjen a következő századok során, létrehozva ezzel a vallásilag egységes Nyugat-Európát. A királyi udvarban, majd később számos helyen létrejött iskolák megállították a római kor óta folyó szellemi hanyatlást. Az általa elrendelt írásreform pedig olyan, egységes és mindenki számára elsajátítható és elolvasható írást hozott létre, amely lehetővé tette a kommunikációt az egymástól távol fekvő vidékek írástudói között is.

Jámbor Lajos

Lajos a cassinogilumi Karoling villában született Nagy Károly harmadik fiaként, annak harmadik feleségétől, Hildegardtól, mialatt apja hadjáratot vezetett Hispániába. Cassinogilum a délnyugat-franciaországi Aquitánia központja volt hosszú évekig, de pontos születési helye még ma is vita tárgyát képezi. Már kora gyermekkorában Aquitánia királyává koronázták 781-ben. 794-ben Károly négy római stílusú villát építtetett fiának, ahol eltöltheti a teleket. Ezek voltak Doué-la-Fontaine, amely ma Anjouban áll, Ebreuil Allierben, Angeac-Charente Charente-ban és egyesek szerint Cassinogilum volt a negyedik. Károly azt tűzte ki fő célul, hogy minden fia „őslakosa” legyen az általa örökölt területnek. A terület nemzeti ruháit viselték és a helyi törvények, szokások szerint kormányoztak. Ezért koronázta gyerekeit már gyerekként leendő királyságuk uralkodójává. Minden egyes királyságnak nagy jelentősége volt, abban hogy megvédjék a birodalom határait. Nagy Károly négy törvényes fiának egyike, Púpos Pippin, részt vett egy apja elleni összeesküvésben, amiért Károly egy kolostorba száműzte így csak hárman maradtak „versenyben” apjuk örökségért. Nem sokkal később Károly elvesztette első két fiát. Pippin 810-ben, Ifjabb Károly pedig 811-ben halt meg, így Lajos lett apja társcsászára 813-ban. 814-ben, apja halálakor ő örökölte az egész Frank Birodalmat annak összes pozíciójával (egyedül Itália nem került a közvetlen uralma alá, amit Pippin fia, Bernard örökölt). Lajos éppen doué-la-fontainei villájában tartózkodott Anjouban, amikor tudomást szerzett apja haláláról. Aachenbe sietve rögtön megkoronáztatta magát és az egész birodalomban kihirdetette a nemesekkel: Vivat Imperator Ludovicus. Mottójaként a Renovatio Regni Francorum kifejezést verette pénzérméi hátlapjára. Ennek jegyében céljául tűzte ki a Római Birodalom felélesztését teljes fényében. Rögtön „morális tisztogatást” rendelt el, minek keretében összes hajadon nővérét zárdába küldette, így lemondva arról, hogy házassági szerződések kötésére felhasználva őket megelőzze az erősebb hatalmakkal felmerülő konfliktusokat. Megkímélte illegitim féltestvéreit és kolostorba küldte apja unokatestvéreit, külön helyre, Noirmoutier-en-l'Île-be és Corbie-be, elkerülendő a későbbi összeesküvéseket. 816-ban V. István pápa, III. Leó utóda ellátogatott Reimsbe és másodszor is megkoronázta Lajost. Így a pápa szerepe is megerősödött a császári cím adományozójának személyében. 817-ben Lajos és egész udvartartása éppen egy fából készült galériát tekintett meg az aacheni katedrálisban, amikor az összedőlt, kioltva több ember életét. Lajos túlélte a szerencsétlenséget, de érezve a halál közelségét kiadta az Ordinatio imperiit, amely utódainak öröklését tartalmazta. 815-ben már tett lépéseket arra, hogy megossza a hatalmát első két fiával, amikor Lothárt Bajorország királyává koronáztatta, Pipint pedig Aquitánia urává, de nem adott neki királyi címet. Most viszont az egész birodalmat felosztotta három fia között: Lothár, aki ekkor már király volt, társcsászári rangra emelkedett és megkapta a birodalom legnagyobb harmadát, amely magában foglalta egész Itáliát. Így apja halála után ő lett a birodalom császára és öccseinek feljebbvalója. Pipin megkapta az Aquitánia királya címet és mellé még néhány szomszédos országot. Lajos, a legfiatalabb, pedig megkapta Bajorországot és néhány szomszédos országot. Ezzel az egyezséggel Jámbor Lajos megpróbálta egyesíteni birtokait, a papság segítségével, egy császár alatt. Ahelyett, hogy régi frank szokás szerint egyenlő mértékben ossza el birtokait és címeit fiai között, elsőszülött fiát, Lothárt, a többiek fölé helyezte és rá hagyta a birodalom legnagyobb részét.

Contact

• Twitter
• Facebook
• Instagram
• GitHub

Elements

i = 0;

while (!deck.isInOrder()) {
    print 'Iteration ' + i;
    deck.shuffle();
    i++;
}

print 'It took ' + i + ' iterations to sort the deck.';